Dunakanyar

KISMAROS

Földrajzi helyzete, adottságai:

Festoi környezetben fekszik a falu, a Dunakanyar közepén, a Börzsöny lábainál, a Szentendrei-szigettel és a Visegrádi vár-heggyel átellenben. A lakosság a Duna árterületén kívül sík vidékre települt. A vulkánikus eredetu Börzsöny-hegységnek és környezetének talajszerkezete optimális lehetoséget biztosít a földmuveléshez.

Kismaros elotörténete:

1972-ben a Duna medrébol kerültek napvilágra azok a római gladiátorkardok, népvándorlás- és keresztes hadjáratok idejébol származó fegyverek, szerszámok, melyek ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonát képezik. Ezek a tárgyak is bizonyítják, hogy Kismaros területe már abban az idoben is alkalmas volt emberi letelepedésre. Ugyanakkor a tulajdonosi öntudatot erosítette mindenkor az a körülmény, hogy a betelepülés idoszakában a terület lakatlan volt.

A lakosság eredete:

A XVIII. századi Németországban egy viszonylagos túlnépesedés jellemzo, míg Magyarországon a törökdúlás és a Rákóczi-szabadságharc következtében nagyarányú elnéptelenedés volt tapasztalható. Ez a magyarázata annak a telepítési tervnek, melynek kidolgozásával Kollonich esztergomi érseket bízta meg az akkori uralkodó, III. Károly, majd Mária Terézia. Josef Moser történész szerint Frankhonból, ezenkívül Meinz, Freiburg, Stuttgart, Karlsruhe és Köln városok környékérol indultak útnak a Dunakanyar lakói 1729 és 1732 között. Míves Ottó, kismarosi tanár kutatásai szerint Ulm városában szálltak tutajra, mely elindult velük új hazájuk felé.

Letelepedés, faluközösség:

A község neve az 1781-ben nyomtatott 'Vályi'-féle térképen szerepel eloször. A Kismaros elnevezést valószínuleg a szomszédos 'Maros'-tól kölcsönözhette, mely nevét ekkor változtathatta Nagymarosra. (A név latin eredetu "Mures"-t azaz vízparti települést, erosséget jelent) A letelepedettek földet és 6 évi adómentességet kaptak. Az elso házak vályogból készültek, szalmatetovel, és szoba-kamrából álltak. A község 750 hektár területet kapott 24 hold földdel. Ez kb. 25-30 családnak adott megélhetést olyan színvonalon, hogy az itt élok érdemesnek látták maguk után hívni az otthonmaradt rokonokat is. A második áramlás 1769. és 1771 között tetozött.

Az 1700-as évek vége:

Ekkor már 200-250 fonyi a település lakóinak száma. Kialakult a szalag-telkes kétsoros foutca, majd a földmuvelo-szolotermelo foglalkozást jelzo 'PINCESOR'. A homloktornyos, egyhajós templom a falu népének anyagi és fizikai összefogásával 1827-re épült fel. Ezzel kifejezésre juttatták letelepedésük véglegességét és önállóságukat is. A népesség alakulása, illetve összetétele szempontjából fontos tény, hogy az ideérkezok sokáig zárt etnikumot alkottak, nem keveredtek senkivel. A XX. század elejéig orizték német anyanyelvüket, szokásaikat és nem utolsó sorban katolikus vallásukat, hitüket, mely a falu erkölcsi életének is meghatározója volt.

Az 1800-as évek:

A falu szinte teljes mértékben önellátó volt. Kialakult egy szuk iparos réteg, mely elsosorban a falu igényeit elégítette ki (komuves, ács, asztalos stb.), de a meghatározó tevékenység a szolo- és gyümölcstermelés, illetve a saját szükségletet kielégíto állattartás. A század végére a gazdák már Bécs városába vitték a szépen csomagolt szolot, barackot. Ez rangot és anyagi gyarapodást jelentett a falu lakosságának. A békés fejlodést az I. világháború kirobbanása akadályozta meg. Tizennyolc kismarosi férfi halt meg a harctereken, a megözvegyültek és árvák sorsa pedig az átlagosnál is elviselhetetlenebbé vált.(ekkor vált jellemzové a 'Pesti'-ek nyaraltatása).

Az 1920-as évek:

Egyre többen 'ingáznak' (naponta Budapestre utaznak dolgozni). Megszaporodik az ipari-munkás létszám és ezzel egyidoben gyarapodnak a vegyes házasságok is. Az anyanyelv rendszeres használata ettol kezdve egyre szukebb területre szorul. A hivatalos elvárások, az úgynevezett 'huség mozgalom' és a magyarsággal való azonosulás következtében a 40-es években Kismaroson is megkezdodött a nevek magyarítása. A háború elotti népszámláláskor németnemzetiségunek senki sem vallotta magát, német anyanyelvunek pedig tizenhárman mondták magukat, mégis 1945. január 2-án 80 fot hurcoltak ki az akkori Szovjetunióba, ahonnan 31 már soha nem tért vissza. A mélységes igazságtalanság, lelki megrázkódtatás és megfélemlítés következtében a falubéliek végképp felhagytak az öröklött nyelv használatával (a falumúzeumban meghallgathatók egy lelkes csoport gyujtése, imákat, énekeket, szokásokat rögzítettek magnetofonra).

A II. világháború utáni idoszak:

A II. világháborút a 'csendes befeléfordulás' követte, ugyanakkor a falu népére jellemzo szorgalmas munka tovább folyt. A földmuvelés ugyan háttérbe szorult, (a nok java része is 'ingázóvá' vált), de a 'második gazdaságban' virágzik a málnatermesztés. Hosszú évekre ez a tevékenység biztosítja a falu viszonylagos jólétét.

1976.

Ebben az évben megszunt Kismaros önálló közigazgatása. A szomszédos településekkel együtt (Kóspallag, Szokolya), Veroce igazgatása alá csatolták.

1990.

Kismaros ismét visszakapta önálló közigazgatását, Kóspallaggal körjegyzoséget alkotott, mely 1997-ben megszunt. Azóta a Polgármesteri Hivatal tevékenysége csak Kismaros területére vonatkozik. A község óriási fejlodésnek indult. 1992-ben elkészült a sportcsarnok a hozzá tartozó öltözovel, 1996 decemberében átadták, a környezo községeket megelozve, a vezeték nélküli telefon hálózatot. 1997 nyarán befejezték a községben a gázvezeték kiépítését, felavatták a MÁV új rendszeru gyalogos-felüljáróját. 1997 végén elkezdodött a község szennyvízcsatorna hálózatának építése, egyidejuleg a Duna parton, a községen áthaladó kerékpárút is kiépült.

Nevezetességek

A község katolikus temploma

A templom 1827-ben épült. Homloktornyos, egyhajós, kisméretu klasszicista templom. Elso orgonáját a Váci Hétkápolna nevu templomból ajándékként kapta. A templom régi harangját Skandt András pesti polgár öntötte 1846-ban, tömege 112 kg volt, melyet az elso világháború idején leszerelték és ágyú öntésre használták fel. A templom külseje szerény, a falu dombgerincén épült.

Nepomuki Szent János szobra

A szobor Kismaros foutcájának közepén, a 12-es út és a Dózsa György út keresztezodésénél látható. Az eredeti szobrot 1976-ban a maira cserélték. Nepomuki Szent János a gyónás védoszentje. A csehek védoszentje volt, akit Prágában azért dobtak a Moldovába, mert nem akarta elárulni a királyné gyónásának tartalmát a királynak

Falumúzeum

A Kismarosi Falumúzeumban 1993. augusztus 20-án állandó kiállítás nyílt meg a falu múlt századi, századfordulói és azóta eltelt életére jellemzo muzeális eszközeibol, régi okirataiból és fényképeibol, a falusi gazdálkodás régi szerszámaiból és borászati eszközeibol, a falu vallási életének relikviáiból.

A kiállítás a falu XVIII. századi elso sváb településeitol kezdodoen napjainkig öleli fel a falu történetét. A múzeumban kétszer 60 perces hangfelvételen régi sváb egyházi és világi énekek, szokások hallgathatók meg.

Községháza

Egy 'L' alakú épület, mely Hegedus János orvos háza volt, 1868-ban Sebok Imre építette.

Pincesor

Mátyás király fája

A fa, mely alatt a monda szerint Mátyás király vadászat közben szeretett megpihenni. Ma a Dunakanyar Üdülofalu(Veroce) területén található.



	KISMAROS Kismaros honlapja Földrajzi helyzete, adottságai: Festoi környezetben fekszik a falu, a Dunakanyar közepén, a Börzsöny lábainál, a Szentendrei-szigettel és a Visegrádi vár-heggyel átellenben. A lakosság a Duna árterületén kívül sík vidékre települt. A vulkánikus eredetu Börzsöny-hegységnek és környezetének talajszerkezete optimális lehetoséget biztosít a földmuveléshez. Kismaros elotörténete: 1972-ben a Duna medrébol kerültek napvilágra azok a római gladiátorkardok, népvándorlás- és keresztes hadjáratok idejébol származó fegyverek, szerszámok, melyek ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonát képezik. Ezek a tárgyak is bizonyítják, hogy Kismaros területe már abban az idoben is alkalmas volt emberi letelepedésre. Ugyanakkor a tulajdonosi öntudatot erosítette mindenkor az a körülmény, hogy a betelepülés idoszakában a terület lakatlan volt. A lakosság eredete: A XVIII. századi Németországban egy viszonylagos túlnépesedés jellemzo, míg Magyarországon a törökdúlás és a Rákóczi-szabadságharc következtében nagyarányú elnéptelenedés volt tapasztalható. Ez a magyarázata annak a telepítési tervnek, melynek kidolgozásával Kollonich esztergomi érseket bízta meg az akkori uralkodó, III. Károly, majd Mária Terézia. Josef Moser történész szerint Frankhonból, ezenkívül Meinz, Freiburg, Stuttgart, Karlsruhe és Köln városok környékérol indultak útnak a Dunakanyar lakói 1729 és 1732 között. Míves Ottó, kismarosi tanár kutatásai szerint Ulm városában szálltak tutajra, mely elindult velük új hazájuk felé. Letelepedés, faluközösség: A község neve az 1781-ben nyomtatott 'Vályi'-féle térképen szerepel eloször. A Kismaros elnevezést valószínuleg a szomszédos 'Maros'-tól kölcsönözhette, mely nevét ekkor változtathatta Nagymarosra. (A név latin eredetu "Mures"-t azaz vízparti települést, erosséget jelent) A letelepedettek földet és 6 évi adómentességet kaptak. Az elso házak vályogból készültek, szalmatetovel, és szoba-kamrából álltak. A község 750 hektár területet kapott 24 hold földdel. Ez kb. 25-30 családnak adott megélhetést olyan színvonalon, hogy az itt élok érdemesnek látták maguk után hívni az otthonmaradt rokonokat is. A második áramlás 1769. és 1771 között tetozött. Az 1700-as évek vége: Ekkor már 200-250 fonyi a település lakóinak száma. Kialakult a szalag-telkes kétsoros foutca, majd a földmuvelo-szolotermelo foglalkozást jelzo 'PINCESOR'. A homloktornyos, egyhajós templom a falu népének anyagi és fizikai összefogásával 1827-re épült fel. Ezzel kifejezésre juttatták letelepedésük véglegességét és önállóságukat is. A népesség alakulása, illetve összetétele szempontjából fontos tény, hogy az ideérkezok sokáig zárt etnikumot alkottak, nem keveredtek senkivel. A XX. század elejéig orizték német anyanyelvüket, szokásaikat és nem utolsó sorban katolikus vallásukat, hitüket, mely a falu erkölcsi életének is meghatározója volt. Az 1800-as évek: A falu szinte teljes mértékben önellátó volt. Kialakult egy szuk iparos réteg, mely elsosorban a falu igényeit elégítette ki (komuves, ács, asztalos stb.), de a meghatározó tevékenység a szolo- és gyümölcstermelés, illetve a saját szükségletet kielégíto állattartás. A század végére a gazdák már Bécs városába vitték a szépen csomagolt szolot, barackot. Ez rangot és anyagi gyarapodást jelentett a falu lakosságának. A békés fejlodést az I. világháború kirobbanása akadályozta meg. Tizennyolc kismarosi férfi halt meg a harctereken, a megözvegyültek és árvák sorsa pedig az átlagosnál is elviselhetetlenebbé vált.(ekkor vált jellemzové a 'Pesti'-ek nyaraltatása). Az 1920-as évek: Egyre többen 'ingáznak' (naponta Budapestre utaznak dolgozni). Megszaporodik az ipari-munkás létszám és ezzel egyidoben gyarapodnak a vegyes házasságok is. Az anyanyelv rendszeres használata ettol kezdve egyre szukebb területre szorul. A hivatalos elvárások, az úgynevezett 'huség mozgalom' és a magyarsággal való azonosulás következtében a 40-es években Kismaroson is megkezdodött a nevek magyarítása. A háború elotti népszámláláskor németnemzetiségunek senki sem vallotta magát, német anyanyelvunek pedig tizenhárman mondták magukat, mégis 1945. január 2-án 80 fot hurcoltak ki az akkori Szovjetunióba, ahonnan 31 már soha nem tért vissza. A mélységes igazságtalanság, lelki megrázkódtatás és megfélemlítés következtében a falubéliek végképp felhagytak az öröklött nyelv használatával (a falumúzeumban meghallgathatók egy lelkes csoport gyujtése, imákat, énekeket, szokásokat rögzítettek magnetofonra). A II. világháború utáni idoszak: A II. világháborút a 'csendes befeléfordulás' követte, ugyanakkor a falu népére jellemzo szorgalmas munka tovább folyt. A földmuvelés ugyan háttérbe szorult, (a nok java része is 'ingázóvá' vált), de a 'második gazdaságban' virágzik a málnatermesztés. Hosszú évekre ez a tevékenység biztosítja a falu viszonylagos jólétét. 1976. Ebben az évben megszunt Kismaros önálló közigazgatása. A szomszédos településekkel együtt (Kóspallag, Szokolya), Veroce igazgatása alá csatolták. 1990. Kismaros ismét visszakapta önálló közigazgatását, Kóspallaggal körjegyzoséget alkotott, mely 1997-ben megszunt. Azóta a Polgármesteri Hivatal tevékenysége csak Kismaros területére vonatkozik. A község óriási fejlodésnek indult. 1992-ben elkészült a sportcsarnok a hozzá tartozó öltözovel, 1996 decemberében átadták, a környezo községeket megelozve, a vezeték nélküli telefon hálózatot. 1997 nyarán befejezték a községben a gázvezeték kiépítését, felavatták a MÁV új rendszeru gyalogos-felüljáróját. 1997 végén elkezdodött a község szennyvízcsatorna hálózatának építése, egyidejuleg a Duna parton, a községen áthaladó kerékpárút is kiépült. Nevezetességek A község katolikus temploma A templom 1827-ben épült. Homloktornyos, egyhajós, kisméretu klasszicista templom. Elso orgonáját a Váci Hétkápolna nevu templomból ajándékként kapta. A templom régi harangját Skandt András pesti polgár öntötte 1846-ban, tömege 112 kg volt, melyet az elso világháború idején leszerelték és ágyú öntésre használták fel. A templom külseje szerény, a falu dombgerincén épült. Nepomuki Szent János szobra A szobor Kismaros foutcájának közepén, a 12-es út és a Dózsa György út keresztezodésénél látható. Az eredeti szobrot 1976-ban a maira cserélték. Nepomuki Szent János a gyónás védoszentje. A csehek védoszentje volt, akit Prágában azért dobtak a Moldovába, mert nem akarta elárulni a királyné gyónásának tartalmát a királynak Falumúzeum A Kismarosi Falumúzeumban 1993. augusztus 20-án állandó kiállítás nyílt meg a falu múlt századi, századfordulói és azóta eltelt életére jellemzo muzeális eszközeibol, régi okirataiból és fényképeibol, a falusi gazdálkodás régi szerszámaiból és borászati eszközeibol, a falu vallási életének relikviáiból. A kiállítás a falu XVIII. századi elso sváb településeitol kezdodoen napjainkig öleli fel a falu történetét. A múzeumban kétszer 60 perces hangfelvételen régi sváb egyházi és világi énekek, szokások hallgathatók meg. Községháza Egy 'L' alakú épület, mely Hegedus János orvos háza volt, 1868-ban Sebok Imre építette. Pincesor Mátyás király fája A fa, mely alatt a monda szerint Mátyás király vadászat közben szeretett megpihenni. Ma a Dunakanyar Üdülofalu(Veroce) területén található.

	Készült a Tér-Kép Program keretében, 2002.